Voltak nálunk látogatóban régi barátaim az egyetemről, Gyuri és Kriszta. Végre sikerült őket átcsábítani, egy évvel azután hogy beköltöztünk a házba, ahol most lakunk. Ennyi ideig tartott fogadóképesre kipofozni a helyet. :) Hubi és Nimitz természetesen nem vesztegették az időt, rögtön felkapaszkodtak rájuk ahogy szoktak, csak úgy a farmer szárán, körbe dorombolták őket, egyáltalán nem tartva az ismeretlen szagoktól és hangoktól. Elterültek az ölükben, hagyták magukat dögönyözni, sok mosolyt és kacajokat csalva ezzel mindkét kedves vendégünk arcára. :) Szénhidrát ellenben nem nagyon kívánt ismerkedni senkivel, csak addig hallatta a hangját, amíg az uborkáját meg nem kapta, amivel szépen el is vonult a ketrec végébe, és felváltva csámcsogott rajta, illetve aludt. :)
Rákövetkező nap, az őszbe nyúló jó időre való tekintettel, volt nálunk a kertben bográcsozás, amire szüleink és Manó testvérei voltak hivatalosak. Elhatároztuk, hogy egy próbakör erejéig bezárjuk a kutyust a szomszédba, és kieresztjük a macskákat. Nagyon élvezték, mondanom sem kell. :)
Hubi először kicsit félt, laposan kúszva közelítette csak meg a küszöböt, és először csak a fejét dugta át fölötte, de amint megtett kint egy-két lépést, felbátorodott. Nimitznek ilyen problémája nem akadt, mivel őt ugye eleve utcáról fogadtuk be, így neki annyira nem volt új a helyzet. Kellett ugyan figyelni rájuk, és alkalmanként visszarángatni őket a kerítéstől, nehogy átmásszanak rajta, de jó muri volt. Szaladgáltak, másztak fára, meg bele egy felfordított kajakba, játszottak a levelekkel, kotortak a zsákban, amibe a zöldségek lepucolt héját szórtuk, és persze alaposan szétnéztek a kertben. :)
A fára mászásban Nimitz volt a bátrabb. Van egy nagy, terebélyes, kissé már elszáradt cseresznyefánk, erre szaladgált fel, majdnem a legtetejére, a legvékonyabb ágakra. Hubi ennyire nem volt merész, ő csak a fa alját próbálta be, de ott is csak óvatosan araszolt fel-alá. :)
Aztán a nagy játéknak persze nagy fáradtság lett a vége. Nagyon jól elvoltak kint, remekül szórakoztak, de végül csak elterültek, először kint, aztán amikor láttuk, hogy itt túl nagy aktivitás már nem lesz, bevittük őket pihenni. Rögtön birtokba is vették a vörös kanapét. :)
A bogrács parti egyébként jól sikerült, kellemes vasárnapi kikapcsolódás volt. Jó levegő, jó kaja. :)
Egyébként megint szembesülnöm kellett azzal, hogy van két macskám. Nekem. Kettő is. Soha nem gondoltam volna. Azt meg pláne nem, hogy pár hónaposan ekkorák lesznek. Amikor Hubi hozzánk került, alig lógott ki a kezemből, ha alá nyúltam és felemeltem. Kis botorkálós volt még, és ha letettük a tengerimalac mellé, azon kívül, hogy kicsit hosszabbak voltak a lábai, nem nagyon láttunk különbséget méretben a kér kisállat között. Most meg hatalmas. Nimitz is. Hubi az első mérlegeléskor alig nyomott 700 grammot. Most 2 kg fölött van... Szédületes iramban nőnek. :)
Múltkor írtam ugye, hogy kicselezhetőek... hát, igen, végülis azok, de tanulnak. Ahogy elindulok lefelé a lépcsőn, elslisszolnak ugyan mellettem, de a harmadik lépcsőfokon megállnak és visszanéznek, hogy tényleg jövök-e. Úgyhogy most már nehezebb a dolgom, ha magamra szeretném zárni a fürdőszoba ajtót. :)
Most itt döglenek mögöttem, az ágyon szétszórt pár ruhán kiterülve. Imádnak a ruhák között, meg a szennyeskosárban terpeszkedni. :) Hubi ezt egy alkalommal túlzásba vitte és ahogy ugrált ki-be a műanyag dobozból, jól felborította. :)
Még mindig szeretnek a fürdőben alkalmatlankodni. Felmásznak az ablakba, lelökdösik a samponokat, és folyton belezuttyannak a kádba. Nimitz egyszer úgy csúszott a vízbe, hogy az még csak a hasáig ért, és ahelyett, hogy rémülten kiugrott volna, csak nézett, aztán elkezdte a kis mancsával paskolni a vizet. :) Illetve, amikor nyakig elmerültem olvasni, vagy egyszerűen csak úgy ázni, mindig megpróbálnak a kád pereméről átmászni a nyakamba, vagy a lábamra, vagy ahova éppen elérnek. Ebből szoktak érdekes dolgok kerekedni, de a közszeméremre való tekintettel nem közlök róla képeket. :)
Mint azt tapasztaltuk, bejönnek nekik a különböző dobozok is. Vettünk egy 1000 db-os puzzle-t, hogy esténként elpepecseljünk a kirakásával, a későbbiekben pedig a falat díszítsük majd vele, Hubi pedig megrohanta és lefoglalta a dobozának a fedelét, amíg a kis darabkák egymáshoz biggyesztésével voltunk elfoglalva. Ugyan nem az ő mérete, de sebaj, nem zavartatta magát. :)
Szóval a macsekok pompásan elvannak továbbra is, övék az egész kéró. :)
Az első postban felmerült, hogy milyen állatokat hozzunk még a házhoz... sokat morfondíroztunk, de végül úgy alakult, hogy elsőnek egy mechanikus taggal bővült kis családunk. Íme, Yarrick, a gépállat. Igyekszünk minél nagyobb becsben tartani, és reméljük, meghálálja majd a gondoskodást. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése