Események az Iszap utcában

Tyű, elég régen írtam kedvenc háziállatkáinkról. Volt is drága barátaim között, aki türelmetlenségének adott hangot, hogy ugyan hol vannak a macskás történetek? :) Így kárpótlásul most MASSZÍV frissítés lesz, sok-sok képanyaggal és sztorival. :)

Voltak nálunk látogatóban régi barátaim az egyetemről, Gyuri és Kriszta. Végre sikerült őket átcsábítani, egy évvel azután hogy beköltöztünk a házba, ahol most lakunk. Ennyi ideig tartott fogadóképesre kipofozni a helyet. :) Hubi és Nimitz természetesen nem vesztegették az időt, rögtön felkapaszkodtak rájuk ahogy szoktak, csak úgy a farmer szárán, körbe dorombolták őket, egyáltalán nem tartva az ismeretlen szagoktól és hangoktól. Elterültek az ölükben, hagyták magukat dögönyözni, sok mosolyt és kacajokat csalva ezzel mindkét kedves vendégünk arcára. :) Szénhidrát ellenben nem nagyon kívánt ismerkedni senkivel, csak addig hallatta a hangját, amíg az uborkáját meg nem kapta, amivel szépen el is vonult a ketrec végébe, és felváltva csámcsogott rajta, illetve aludt. :)

Rákövetkező nap, az őszbe nyúló jó időre való tekintettel, volt nálunk a kertben bográcsozás, amire szüleink és Manó testvérei voltak hivatalosak. Elhatároztuk, hogy egy próbakör erejéig bezárjuk a kutyust a szomszédba, és kieresztjük a macskákat. Nagyon élvezték, mondanom sem kell. :)

Hubi először kicsit félt, laposan kúszva közelítette csak meg a küszöböt, és először csak a fejét dugta át fölötte, de amint megtett kint egy-két lépést, felbátorodott. Nimitznek ilyen problémája nem akadt, mivel őt ugye eleve utcáról fogadtuk be, így neki annyira nem volt új a helyzet. Kellett ugyan figyelni rájuk, és alkalmanként visszarángatni őket a kerítéstől, nehogy átmásszanak rajta, de jó muri volt. Szaladgáltak, másztak fára, meg bele egy felfordított kajakba, játszottak a levelekkel, kotortak a zsákban, amibe a zöldségek lepucolt héját szórtuk, és persze alaposan szétnéztek a kertben. :)

A fára mászásban Nimitz volt a bátrabb. Van egy nagy, terebélyes, kissé már elszáradt cseresznyefánk, erre szaladgált fel, majdnem a legtetejére, a legvékonyabb ágakra. Hubi ennyire nem volt merész, ő csak a fa alját próbálta be, de ott is csak óvatosan araszolt fel-alá. :)

Aztán a nagy játéknak persze nagy fáradtság lett a vége. Nagyon jól elvoltak kint, remekül szórakoztak, de végül csak elterültek, először kint, aztán amikor láttuk, hogy itt túl nagy aktivitás már nem lesz, bevittük őket pihenni. Rögtön birtokba is vették a vörös kanapét. :)

A bogrács parti egyébként jól sikerült, kellemes vasárnapi kikapcsolódás volt. Jó levegő, jó kaja. :)

Egyébként megint szembesülnöm kellett azzal, hogy van két macskám. Nekem. Kettő is. Soha nem gondoltam volna. Azt meg pláne nem, hogy pár hónaposan ekkorák lesznek. Amikor Hubi hozzánk került, alig lógott ki a kezemből, ha alá nyúltam és felemeltem. Kis botorkálós volt még, és ha letettük a tengerimalac mellé, azon kívül, hogy kicsit hosszabbak voltak a lábai, nem nagyon láttunk különbséget méretben a kér kisállat között. Most meg hatalmas. Nimitz is. Hubi az első mérlegeléskor alig nyomott 700 grammot. Most 2 kg fölött van... Szédületes iramban nőnek. :)

Múltkor írtam ugye, hogy kicselezhetőek... hát, igen, végülis azok, de tanulnak. Ahogy elindulok lefelé a lépcsőn, elslisszolnak ugyan mellettem, de a harmadik lépcsőfokon megállnak és visszanéznek, hogy tényleg jövök-e. Úgyhogy most már nehezebb a dolgom, ha magamra szeretném zárni a fürdőszoba ajtót. :)

Most itt döglenek mögöttem, az ágyon szétszórt pár ruhán kiterülve. Imádnak a ruhák között, meg a szennyeskosárban terpeszkedni. :) Hubi ezt egy alkalommal túlzásba vitte és ahogy ugrált ki-be a műanyag dobozból, jól felborította. :)

Még mindig szeretnek a fürdőben alkalmatlankodni. Felmásznak az ablakba, lelökdösik a samponokat, és folyton belezuttyannak a kádba. Nimitz egyszer úgy csúszott a vízbe, hogy az még csak a hasáig ért, és ahelyett, hogy rémülten kiugrott volna, csak nézett, aztán elkezdte a kis mancsával paskolni a vizet. :) Illetve, amikor nyakig elmerültem olvasni, vagy egyszerűen csak úgy ázni, mindig megpróbálnak a kád pereméről átmászni a nyakamba, vagy a lábamra, vagy ahova éppen elérnek. Ebből szoktak érdekes dolgok kerekedni, de a közszeméremre való tekintettel nem közlök róla képeket. :)

Mint azt tapasztaltuk, bejönnek nekik a különböző dobozok is. Vettünk egy 1000 db-os puzzle-t, hogy esténként elpepecseljünk a kirakásával, a későbbiekben pedig a falat díszítsük majd vele, Hubi pedig megrohanta és lefoglalta a dobozának a fedelét, amíg a kis darabkák egymáshoz biggyesztésével voltunk elfoglalva. Ugyan nem az ő mérete, de sebaj, nem zavartatta magát. :)

Szóval a macsekok pompásan elvannak továbbra is, övék az egész kéró. :)

Az első postban felmerült, hogy milyen állatokat hozzunk még a házhoz... sokat morfondíroztunk, de végül úgy alakult, hogy elsőnek egy mechanikus taggal bővült kis családunk. Íme, Yarrick, a gépállat. Igyekszünk minél nagyobb becsben tartani, és reméljük, meghálálja majd a gondoskodást. :)

A macskák kicselezhetők

A cím magáért beszél. :) Tudvalevő ugye, hogy a macskák okos állatok, és ez tényleg is így van. Ennek ellenére túl lehet járni az eszükön, mégpedig a következőképpen: amikor reggel kibotorkálok a mosdóba, ők pedig jönnek utánam, de annyira, hogy a fürdőszoba ajtót nem tudom becsukni tőlük, úgy teszek, mintha elindulnék lefelé a lépcsőn. Ők meg, felbuzdulva az örömtől, hogy márpedig most jön a kaja, leviharzanak az alsó szintre (ez önmagában mókás látvány, képzeljétek el, hogy a macska teste nem mozdul, egy szintben marad és csak a lábai járnak a lépcsőfokokon). Én galádul visszasurranok és élvezem a magányt a fürdőben, egy fél óra kádazás erejéig. :)

Nem mintha így nyugton maradnának, mert vagy elkezdik levadászgatni a hűtőmágneseket a fridzsiderről, vagy visszajönnek a felső szintre, és elkezdenek felugrálni a fürdőszoba ajtajára, hogy engedjem már be őket (mellékesen, tudják hogy kell kinyitni egy ajtót, csak szerencsére a kilincsek nem elég lazák, hogy rajta csüngve lehúzzák). A fürdőben egyébként nagyon szeretnek el tenni-venni, és néha beleszédülni a kádba. Ez utóbbit általában hangos csobbanások és megszeppent nyávogás követi. :)

A macska WC-t is teljesen megszokták. Az alábbi kép tanúsítja. :)  "A helyiség foglalt."

Így néznek akkor, amikor figyelmet szeretnének:

Itt pedig... ööö... ezt igazából... csak azért tettük ide, hogy lássátok, ilyen jelenetek is megesnek. :D

És itt látható a Cat SPA:

Hogy kommunikál egy tengerimalac?

Szénhidrát esetében erre két válasz lehetséges: 1. hangosan, 2. mint egy lázadó kiskamasz :)

Az első esetben legfeljebb a dobhártyánk bánja. Ha tudna kéken villogni, simán mehetne egy rendőrautóra szirénának. Hihetetlen hogy egy ilyen kis állat milyen hangerőt tud produkálni, ráadásul magas, visító hangon. :)

A második esetben mindent felforgat, ha valamivel baja van. Nem azért, mert így megoldja a dolgot, hanem hogy felhívja magára a figyelmet. Ez Szénhidrátnál, mivel természeténél fogva meglehetősen akaratos, különösen jól működik. :)

Szénhidrát tálkájának az alábbi pozícióban kellene lennie a ketrecen belül:

Ahogy általában látom a tálkát, amikor hazaérek:

Ennek az üzenetnek nagyon egyszerű a jelentése: ADJATOK ENNI! :) Mivel a tengerimalac napjai a vadonban élelem felkutatásával és elfogyasztásával telnek, ez nem is olyan meglepő. Csak itt a "felkutatás" metódusa kicsit más. :)

A macsekok ebben a postban kissé háttérbe szorultak, de nem tűntek el teljesen. :) Az imént szinkronberregést rendeztek a térdemen ülve, és az is kiderült, hogy Hubertus testépítő hagyományainkat követve szívesen elfalatozza a citromos ízű protein szeletet. :)

Cat Paradise :)

Ez a mai bejegyzés nem lesz hosszú, viszont lesz benne kép és videó is. :)

A gézengúzok köszönik szépen, továbbra is remekül érzik magukat. Esznek-isznak, élvezik az átfestett nappali bútorok színét, és szétcincálták a szúnyoghálót a dolgozószobámban, így vagy csak felügyelet, vagy zárt ablak mellett lehet őket fent hagyni.

Nimitz kis surmó. Igaz ugyan, hogy Szénhidrát új ketrece macskabiztos, de csak-csak benyúlkál a rácson és nem hagy nyugtot neki. Szénhidrát viszont megtanult elbújni a kis műanyag fedő alá, ami van a ketrece végében, szépen beráncigálja magával oda a kaját és máris zavartalanul elcsámcsoghat. :)

Hubit lehet gombóccá csomagolni, mégpedig így:

És itt van két videó is, az egyiken játszik a két jómadár... izé, macsek, a másikon prezentálják, milyen az, amikor az egyik tisztogatja a másikat. :)

Az éj és nappal leple alatt

Éjszakat sem áll meg az élet macska-fronton. Némi fáziskésés és a történések irama miatt a képek ugyan elmaradnak, de valami kézzelfogható nyom mindig akad, amelyből rekonstruálhatóak a helyzetek. Egy-egy hangos puffanás, reggelre széthagyott holmik... Mindig le lehet követni, melyik macsek merre járt és mit csinált. :)

Mászkál itt a környéken egy fekete macska, és valamelyik este (én már aludtam) felmászott és felült a nyitott ablakunkba. Csak egy vékony szúnyogháló választotta el Nimitztől, aki vele szemben fújt és pöfékelt, olyan hangosan és mérgesen, hogy majd szétpukkadt. A fekete betolakodót ez természetesen egyáltalán nem zavarta, csak ült "teszek én rátok" fejjel és nézett. :) Én ugyan ebből semmit nem láttam, lévén fent az emeleten aludtam az igazak legigazabb álmát, de Manó lent terült ki a kanapén, és felébredt a ricsajra.

Nimitznek egyébként nem hoznak szerencsét az ablakok. A fenti szobák egyikében délutánra elég meleg lesz, mivel süt rá a nap, a macsekok pedig szívesen heverednek el az ablakban, vagy a betűző fény vonalában. Nos, Nimitz az ablakot választotta és elaludt, és amikor álmában nyújtózott és fordult egyet, leszédült. Koppant egy nagyot a padlón, utána pedig percekig csak nézett nagy meglepetten, és dülöngélt, mint aki másnapos. Persze baja nem történt. :)

A másik éjszakai sztoriban szintén Nimitz alakított. Manó hatalmas csattanásra riadt fel, és látta, hogy a ventillátor szépen lassan megáll. Egy pillanatra megkörnyékezte a szívroham szegénykémet, mivel azt hitte, azért kapcsolt le a készülék, mert elrágták a macskák a kábelt és agyonvágta őket az áram. De nem, csak kirántották a konnektorból. Amint elült a zaj, Nimitz nagy peckesen elősétált, és hosszan elnyújtózott, mintha mi sem történt volna. :)

Megszokták az új berendezést is. Használják a macska WC-ket. :) Amíg Hubi könnyített magán, Nimitz játszott a WC lengőajtajával, majd bemászott a sajátjába, pont amikor Hubi kijött. Mintha egy bűvésztrükköt láthattunk volna, amiben bemegy egy szürke macska az egyik dobozba, és a másikból jön ki fehéren. :D Amíg Nimitz odabent volt, Hubi felmászott a WC tetejére, és amikor Nimitz dolga végeztével, gyanútlanul kijött, egyből rávetette magát. Aztán ebírkóztak egy darabig. :)

Azon kívül, amennyire utálták egymást az elején, annyira jóban vannak most. Nem gondoltam volna. Amikor behoztuk Nimitzet a kiskosárban a nappaliba, még ki sem engedtük, de Hubi már borzolta magát, úgy állt a szőr a hátán, hogy reszelni lehetett volna rajta... erre most minden nap legalább egyszer lemosdatják egymást. A másiknak még a füléből is kinyalják a koszt. :)

Szénhidrát is biztonságban érzi magát az új ketrecében, aminek van az egyik végében egy műanyag fedő. Most már el mer bújni alá, és ott alszik. :) A cicákok le szoktak ülni a ketrec mellé és nézik, hogy mit csinál a malac, Nimitz még oda is dugja az orrát a rácshoz, Szénhidrát pedig néha megrágcsálja. :D

De ami a legaranyosabb egy macska tartásában, hogy akármilyen önfejűek, akármilyen akaratosan, vigyáznak rád. :) Manónak volt egy enyhe gyomorrontása a napokban, és amikor nem érezte jól magát, Hubi odasomfordált hozzá és berregve-dorombolva elfeküdt a hasán. :) A macska-dorombolásnak egyébként is tulajdonítanak gyógyító erőt, aminek nem tudom, mi a valóságalapja, de mifelénk határozottan jót tesz. :)

Béke van

Élmény hazajönni. Komolyan. Elég messze van a munkahelyem a házunktól, napi 3 órát BKV-zom, és ma még edzésen is voltam, de alig vártam, hogy utána hazaérjek. Az alábbi kép fogadott:

Ez pusztán azért érdekes, mert eddig, ha mindkét macskát felvetted, vehemensen küzdöttek azért, hogy legalább egyszer felpofozhassák a másikat a másik kezedben. De most csak néztek ki a kis aranyos fejükből. Sejtettem, hogy megint változott valami az itthoni légkörben. :)

Bár nem a játékosságot felejtették el. :) Amint levetettem a cipőmet, vérszomjas ragadozókként csaptak le az őrizetlenül hagyott cipőfűzőkre.

Manó (aki közületek még nem ismeri őt, a menyasszonyom) elmesélte, hogy a két kis vakarék egész nap henyélt, és messze nem pofozkodnak annyit, mint az elmúlt pár hétben, amióta Nimitz nálunk van. Egész jól megbarátkoztak. Hubi még azt is eltanulta Nimitztől, hogyan kell virnyogni, ha magára akarja vonni a figyelmet. :) De az alábbi képeknél szerintem semmi nem szemlélteti jobban, hogy végleg elhagyták az ellenségeskedést (Hubi borzasztóan fújt Nimitzre, amikor idekerült), és megosztoztak a lakáson.

(Amúgy igen, ott az asztalon egy Delorean látható, a Vissza a Jövőbe filmek időgép upgrade-je nélkül :] )

Hubi itt ül az ölemben, és érdeklődve figyeli, ahogy a kis fekete cuccok, amikból betűk lesznek, szaladgálnak a képernyőn. :) Szénhidrátról pedig ma nincs kép, de a hangját hallatta ő is (fogalamatok nincs, mennyi decibelt képes egyetlen ilyen kis állat kisajtolni magából), amíg nem kapott egy szép nagy darab, finom uborkát. :)

Jó dolog kisállatokat tartani. :)

Átalakulás

A tegnapi, illetve mai napon sikerült elég lényeges változtatásokat eszközölni mind a nappali kialakításában, mind az állatkák életvitelében. Szénhidrát eddig egy forgáccsal felöntött ágyneműtartóban lakott, de amikor a macskák megérkeztek, ez a továbbiakban nem bizonyult biztonságos megoldásnak. Nem akarták ugyan bántani őt, de folyton bemásztak hozzá és egy tengerimalacnak nem biztos, hogy jót tesz, ha macskák játszanak vele. :)

Így kapott egy kisebb ketrecet, de az tényleg nagyon kicsi volt. Viszont tegnap végre sikerült szereznem egy nagyot, amiben kényelmesen elfér. A macskák megérezték, hogy itt bizony valami történni fog, és megpróbálták még egyszer utóljára tenni a csínyt. Illetve Nimitz próbálta meg, és mondhatjuk, hogy sikerrel járt.

Besurrant a kis ketrecbe és igyekezett sarokba szorítani a malacot, de mielőtt teljes diadalt arathatott volna, közbeléptem, és gyorsan áthelyeztem Szénhidrátot a közben összeszerelt, minden létező komforttal ellátott, tágas új lakosztályba. Nimitz pedig elnyert egy atyai büntetést. :)

Így a régi malacfuttatót felváltotta egy macskabiztos ketrec, a kandúrkák pedig kaptak egy-egy fedett alomtálat, amit az eszköz forgalmazója simán csak macska WC-nek nevez. Ami azért mókás. :) A WC papírt meg a lehúzót bezzeg kispórolták belőle. :P A cicákok egyelőre csak ismerkednek vele, furcsa nekik, de majd megszokják.

Éppen most, ahogy pötyögöm ezt a bejegyzést, terültek itt ki mellettem az ágyon, Nimitz Hubi nyakáról nyalt le valami koszfoltot, Hubi pedig cserébe lenyalogatta Nimitz tappancsait. :) Ilyenkor fájlalom, hogy még nem ruháztam be egy videokamerára, de mindent csak szépen sorjában.

Lassan kidőlnek ők is, mi is, de biztos alakítanak még mókásat, amit meg fogunk osztani veletek. :) Közben azon agyalok, hogy milyen állatkát hozzunk még, mert volna pár, amit szívesen látnánk... :)