Kamaszodó macsekok

Igen, így van, ide is eljutottunk. :) Kedvenc kismacskáink egyre pofátlanabbak, egyre követelődzőbbek és  az atyai szigor hatása is csak addig tart, amíg látó- illetve hallótávolságon kívül nem érek, nem számít, mennyire seggelem el őket.

A két ifjú titánban tehát tombolnak a hormonok, ami együtt jár a terület megjelölésével. Egyik reggel ennek az örömét közvetlen közelről sikerült megéreznem, miután az edzőtáskám esett áldozatául egy kis csurgatásnak. Ezzel ki is murdelt a szerencsétlen tatyó, mert több mint egy évtizedes szolgálat után olyan szakadt volt már, hogy ha kimosom, tuti nem marad belőle semmi, és még a mosógépet is javíttathattam volna, mert a foszlányai eltömítettek volna benne mindent, ahol víz folyik. :)

A hirtelen megnövekedett bátorságuk azért vicces pillanatokat is eredményezett. :) A kád, amiben úgy szeretnek játszani, egyik oldala fallal érintkezik és csak a kád vékony peremén tudnak sétálni, oldalukkal feszesen a csempéhez simulva. Na, ebből bőven vannak csobbanások. :) Hubi legutóbb úgy esett bele, hogy lesodort magával egy kizárólag díszitési célokat szolgáló gyertyát, majd próbált kimászni, de csurom vizesen nem talált fogást a kád teljesen sima oldalán. Kis rásegítéssel tudott csak kikecmeregni. :) Nimitz ellenben bármikor szívesen belemászik a kádba, tök mindegy, hogy van-e benne víz, vagy éppen üres.

A szennyestartó sem menekült meg a jelöléstől. Amit mosás mosás hátán, és a lakásban található tárgyak, eszközök gondos szeparációja, macskáktól való elzárása követett. :P

Mindemellett pedig be tudnak mászni a szekrényembe. Nincs rajta zárszerkezet, ettől függetlenül azért kell piszkálni, hogy kinyíljon, de megtanulták, hogyan kell. Azon kívül, kirángatták a szekrény felső részéből az oda begyömöszölt függönyt. Ez mindössze azért figyelemreméltó teljesítmény, mert ez a felső kis szekrény kb. 190 cm magasan van, és semmi olyan magaslat nincs a közelében, amin fel tudnának mászni oda. Sunyiban biztos Pókembertől tanulnak, hogy a falon is mászhassanak. :)

Hubi rákapott a száraz tápra, méghozzá annyira, hogy még a fehérjeporos vödrömet is hajlandó volt odébb pofozgatni, hogy a kajás polc alatt hozzáférjen a felnyitott zacskóhoz, amiben tartottuk. De jól kitoltunk vele, átöntöttük egy zárható műanyag dobozba. :)

A tanulság, hogy egy macska sem marad örökre pici és végtelenül ártatlanul aranyos, hanem megnő, és néha bosszantó dolgokat csinál. De ennek ellenére unalmas lenne nélkülük az élet. :)