Ez pusztán azért érdekes, mert eddig, ha mindkét macskát felvetted, vehemensen küzdöttek azért, hogy legalább egyszer felpofozhassák a másikat a másik kezedben. De most csak néztek ki a kis aranyos fejükből. Sejtettem, hogy megint változott valami az itthoni légkörben. :)
Bár nem a játékosságot felejtették el. :) Amint levetettem a cipőmet, vérszomjas ragadozókként csaptak le az őrizetlenül hagyott cipőfűzőkre.
Manó (aki közületek még nem ismeri őt, a menyasszonyom) elmesélte, hogy a két kis vakarék egész nap henyélt, és messze nem pofozkodnak annyit, mint az elmúlt pár hétben, amióta Nimitz nálunk van. Egész jól megbarátkoztak. Hubi még azt is eltanulta Nimitztől, hogyan kell virnyogni, ha magára akarja vonni a figyelmet. :) De az alábbi képeknél szerintem semmi nem szemlélteti jobban, hogy végleg elhagyták az ellenségeskedést (Hubi borzasztóan fújt Nimitzre, amikor idekerült), és megosztoztak a lakáson.
(Amúgy igen, ott az asztalon egy Delorean látható, a Vissza a Jövőbe filmek időgép upgrade-je nélkül :] )
Hubi itt ül az ölemben, és érdeklődve figyeli, ahogy a kis fekete cuccok, amikból betűk lesznek, szaladgálnak a képernyőn. :) Szénhidrátról pedig ma nincs kép, de a hangját hallatta ő is (fogalamatok nincs, mennyi decibelt képes egyetlen ilyen kis állat kisajtolni magából), amíg nem kapott egy szép nagy darab, finom uborkát. :)
Jó dolog kisállatokat tartani. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése