Kedvenc kis pernahajdereink köszönik szépen, tökéletesen érzik magukat. Amerre megyünk, jönnek utánunk, mint az árnyék, bújnak, berregnek, és ha neadjisten két perc magányra vágynánk mondjuk a fürdőben, szívszorongató nyivákolással és bezárt ajtó túloldalán történő felugrálással és kilincsbe kapaszkodással tiltakoznak az ellen, hogy bármiből is kihagyjuk őket. :)
Aki kicsit is képben van az életvitelemmel, tudja, hogy hobbista testépítőként odafigyelek, mit eszem és mennyit. Ugye a hétköznapokban könnyen beszerezhető fehérjeforrások közül a célnak leginkább a csirkemell filé felel meg, ebből átlag mércével mérve ipari mennyiséget fogyasztok. Ehhez meg ugye szeletelni, sütögetni, stb. kell, hogy emészthető állapotban kerüljön. Ha valaki nagyon unatkozik, megpróbálhatja megtippelni, mit csinálnak a macskák, miközben az elkészítésével foglalatoskodom a konyhában. :) Nem, rosszabb. Nézik. Szagolnak. Felmásznak a konyhapultra. Kis szerencsével helyből ugrással. Kis szerencse nélkül a nadrágomon kapaszkodnak fel. Osztom nekik a könyörtelen atyai taslikat, de amíg nem fáj nekik annyira, hunyorogva, hátracsapott fülekkel, teljes tudatában annak, hogy éppen a csínyt teszik, nyújtogatják a nyakukat, hátha elérnek és megkaparintanak csak egy aprócska darabot a főnyereménynek számító étekből, mielőtt megelégelem és a grabancuknál fogva áthelyezem őket valahova máshova. :)
Kettejük közül Nimitz a tohonyább. Hatalmas bendője van már most, ezer százalék, hogy felnőtt korára XXL-es méretű lesz. Hubi viszont a virgoncabb, igazi kis vadász. Történt ugyanis, hogy egy nap, miután Manó szépen eleszegetett egy csirkecombot, otthagyta a csontot gyanútlanul a tányérban, mire a kis kandúr felspurizott, lecsapott rá és eliszkolt vele. Amikor pedig megpróbáltuk elvenni tőle, morgott, fújt, csapkodott a karmaival. Védte a zsákmányt. :) Aztán persze a saját mohósága lett a veszte, mert egy nagyobb darab husival elcsábítottuk a csonttól, de abból nem kapott semmit, a szerzeményét pedig közben elvettük tőle. :)
Félelmet nem ismerve küzd egyébként a bögrékkel is, főleg, ha van még az alján egy kis tej. :)
A bevezetésben írtam, hogy van apropója a bejegyzés címének. Ez nemes egyszerűséggel az, hogy hallgatnak a nevükre. :) Először azt hittük, hogy csak azért, mert általában fegyelemzés céljával nevezzük meg őket hangosan, erre odakapják a fejüket, de rövid kísérletezés után kiderült, hogy nem, ha kedvesen, nyugodtan hozzájuk szólunk, akkor is odafordulnak a saját nevük hallatán.
Valamiért nagyon szeretik Manó kozmetikai cuccait leszórni, ha módjukban áll, kinyitni és széthinteni. Az, hogy leborítják a körömlakkokat és egyéb kellékeket, már megszokott dolog, de legutóbb hétig sziporkázott a bundájuk és a nyomukban minden, amihez csak hozzáértek, ugyanis kibontottak két csillámporos fiolát is. Mókás élmény, amikor összesöpörsz a konyhában és a porkupac fele csillog. :)
Viszont, amellett, hogy nagyon virgoncak, képesek olyan nyugodtan elszenderedni, hogy az egy csoda. :) Van egy kedves barátom, aki zenei téren elég tehetséges, ha ír egy-egy újabb művet, mindig átküldi nekem, ha csiszolódjanak picit a dobhártyáim. :) A legutóbb komponált zenéje, amit volt szerencsém meghallgatni, jó hatással volt a macskáimra is. Amíg szépen kúszott a merengős, befelé tekintő hangulatú számocska a fülembe bele, Hubertus abbahagyta az össze-vissza ugrálást, felmászott és összegömbölyödött az ölemben, Nimitz meg csak nézett kifelé az ablakon, holott fél perccel azelőtt még őt sem lehetett lelőni. :)
És van mára egy vendégszereplőnk is, Sanyika, azaz teljes nevén Nagy Sándor. Ő anyósoméknál él, szintén befogadott macsek, igazi kis akaratos gézengúz, nagyon szeret enni, aludni, enni és heverni a kályha mellett, meg persze enni és elterülni, mint a Nagy-Alföld. Ha pedig akar valamit, olyan éktelen nyávogásba kezd, hogy Szénhidrát is megirígyelhetné. :) Viszont nagyon aranyos. Bele tud ülni egy felmosóvödör kosarába és ott képes elaludni. :)
Imádja a tutujgatást is (persze csak amikor éppen nem valami mást akar :).
Valamint akad még itt pár kép, amiket eddig, ha nem csal az emlékezet, nem tettem közzé. :)
Szunyókáló tesók:
Nimitz lábak nélkül. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése